„Íme Donald Corleone, az amerikai elnök, aki úgy viselkedik, mint egy maffiafőnök – elvek nélkül. Persze az ember nem szívesen tesz ilyen összehasonlításokat, pláne, hogy még valószínűleg Trumpnak is tetszene” – kezdi írását a The Guardian publicistája.
Jonathan Friedland úgy véli, Trump és a A Keresztapa fő alakja között az a különbség, hogy míg utóbbiból macsóság és erő sugárzik, az USA regnáló vezetője gyenge, és úgy osztogat folyamatosan ajándékokat Amerika ellenségeinek, hogy semmit sem kap ezekért cserében.
Pedig amikor a világ ilyen gyorsan változik, és egy évszázadok óta baráti nemzet hetek alatt ellenséggé változik, nem árt, ha van egy útmutató. Friedland itt kollégáját, Luke Harding idézi, aki korábban maffiaállamnak bélyegezte Vlagyimir Putyin Oroszországát,
„és most ugyanezt a címkét kell ráragasztanunk az USA-ra is”.
A Fehér Ház viselkedését hozza fel erre bizonyító példaként, amely olyan fenyegetésekkel él, amelyek „szicíliai nyelven jobban hangoznának”. Idézi Trump szavait, aki azt mondta, hogy az orosz–ukrán háborút lezáró alku „nagyon gyorsan létrejöhet”, de „ha valaki nem akar alkut kötni, akkor az a személy nem sokáig lesz itt” – utalva ezzel nyilvánvalóan Volodimir Zelenszkijre.
„A fegyverszállítások leállításával és az amerikai hírszerzési információk blokkolásával Donald Trump gyakorlatilag orosz revolvert nyomott Ukrajna halántékához” – vélekedik a Guardian szerzője.
Szerinte ezen a tényen az amerikai elnök friss nyilatkozata sem segít, miszerint „erősen fontolgatja” a Moszkva elleni banki szankciókat és vámokat. Ez – szögezi le Friedland – csak látszatcselekvés a részéről, mintha egyformán kemény lenne mindkét féllel. De nem téveszthet meg senkit; Trump valójában arra számít, hogy Zelenszkij odadobja Ukrajna ásványkincseinek jelentős részét,
ahogyan annak idején Don Corleone riválisai is lemondtak a megélhetésükről az életükért cserében.
A szerző felemlíti azt is, hogy Trump kedden a kongresszushoz intézett éves beszédében egy másik fenyegetést is megismételt, amikor Grönlanddal kapcsolatban leszögezte: „Így vagy úgy, de meg fogjuk szerezni!” Vagyis burkoltan ismét megfenyegette Koppenhágát, hogy vagy megadja neki, amit akar, vagy szembenéz a következményekkel.
És ugyanezt a zsarolást alkalmazza Kanadával szemben is, mire Justin Trudeau leköszönő kanadai elnök úgy válaszolt: „Soha nem leszünk az 51. állam.”
Ez a technika, a versenytársat fenyegetésekkel visszavonulásra kényszeríteni szintén ismerős lehet az alvilágból, véli Friedland. Ez köszönt vissza abban a viselkedésben is, amikor Trump és alelnöke háromszor is nekitámadtak Zelenszkijnek a Fehér Házban, azzal vádolva az ukrán elnököt, hogy az nem viseltetik kell tisztelettel az Egyesült Államokkal szemben –
„ezzel kevésbé tűntek világ vezetőinek, mint inkább a Joe Pesci alakította Tommy DeVitónak A Keresztapában”.
A Cosa Nostra bevált eszközeit ráadásul a belpolitikában is bevetik, többek között az igazságszolgáltatásban dolgozók ellen. A hatalom pedig ugyancsak igyekszik befolyásolni a sajtót, az egyetemeket és a cégeket is – megint csak A Keresztapában látottakat idézve.
„Trumppal már annyira elszaladt a ló, hogy ötmillió dollárt kér azért, ha valaki exkluzív vacsorát szeretne vele eltölteni Mar-a-Lagóban, ha a látogatás csoportos, akkor fejenként egymillió a tarifa. E mögött a mentalitás mögött már a gengsztererkölcs sincs meg” – zárja sorait a publicista.
Nyitókép: Donald Trump amerikai elnök a Fehér Ház Ovális Irodájában 2025. március 6-án. (Mandel Ngan/AFP)